Köszönjük, kisebbségi érdekvédelem!

Ha Monok polgármestere népszavazási kezdeményezéssel indít, valószínűleg mínuszos hír marad.

Ehelyett az ottani képviselő testület és a polgármester úgy döntött, hogy saját hatáskörben szabályozzák a segélyek közmunkához kötését.

Ezen a ponton kiáltottak rasszizmust a különböző kisebbségi érdekvédelmi szervezetek. Ha a munkáról a rasszizmus jut a kisebbségvédők eszébe, akkor nem tudok másra gondolni, mint hogy a kisebbségvédők a segélyeken élést tartják a romák számára normálisnak, sőt kívánatosnak.

Mindenesetre a monoki példát több település követte, illetve országos kérdés lett az ügyből. Mindenféle kisebbségi, állampolgári ombudsmanok nyilatkozgatnak, cikkek születnek a témában.

Monok polgármestere népszavazást kezdeményezett a témában. Biztosak lehetünk benne, hogy most már kiemelt figyelem fogja a témát kísérni, különösképpen mivel kezdenek az országos figyelem középpontjába kerülni a romákat övező problémák.

Egy megkérdezett alkotmányjogász szerint a népszavazás nem ütközik az alkotmányba. A szakvélemény alapján azt mondanám, hogy viszonylag jó eséllyel átmegy az AB-n a népszavazás.

A közvéleménykutatások kb. 80-85%-os támogatottságot mérnek a segélyek közmunkához való kötése kérdésre.

Csak egy kérdés merül fel mindezeket elmondva: vajon lép-e a parlament (akárhogy biztosítva az 50% többséget), hogy esetleg megspóroljon* egy borítékolható népszavazást? Vagy bízik benne, hogy elutasítja az AB?

*Kitérő: 2002 és 2006 között ~5000 milliárd Ft-ról ~13000 milliárd Ft-ra nőtt az államadósság. Mára a napi(!) kamatteher az államadósság után ~4 milliárd Ft. Aki amiatt aggódik, hogy ~5 milliárd Ft mekkora nagy pénzkidobás egy népszavazásért az nem gondolt bele a pénzkidobás mértékébe, ami itt zajlott az utóbbi pár évben. A népszavazás kapcsán elsősorban a politikai következmények, az időhúzás illetve a jogi herce-hurca megspórolására gondoltam, nem magára a népszavazás pénzbeli költségére.