Na, azért mégis más, ha a vélemény rovatban írkál valamelyik hibbant, mint ha konkrétan politikusok szorgalmazzák azt az ötletet, hogy akkor legyen EU Írország és Csehország nélkül. Idézzük csak az idevágó részletet:
So within a couple of weeks, the chances of Ireland ending up outside the EU have turned from zero to a distinct possibility. The same goes for the Czech Republic, another potential non-ratifier. I do not want to get into the legal details of how a country’s departure from the EU could be accomplished. Suffice it to say that it can be done within European law as long as there is political will.
Ebből lett vezető hír, "Financial Times: Írországot és Csehországot kizárhatják az unióból" címmel. A cikk szavait értelmezve, nulláról határozott lehetőséggé vált, hogy az unión kívülre kerül Írország, mert nem volt hajlandó parlamenti szavazással ratifikálni a legújabb EUs alkotmányt, és a népszavazás során az Írek elutasították.
Jogosan.
Az új EUs alkotmánytervezet, bár hivatalosan nem hívják annak, minden demokratikus intézmény rémálma. Több mint 200 oldal tömény legalese, vagyis kemény jogi szöveg. Teljességgel átláthatatlan egy állampolgár számára és ennek következtében drasztikusan csökkentené az emberek EU feletti demokratikus kontrollját. A korábbi alkotmánytervezet elutasításánál a probléma lényege a demokratikus kontrollnélküliség volt szintúgy, de a politikusok ahelyett, hogy tanultak volna belőle, á dehogy, rájöttek, hogy a nép az buta és inkább ratifikáljanak a parlamentek. Magyarul igazolták az elutasítók érvelését teljes mértékben.
Jaroslaw Gizinski fogalmazott így a Heti Válasz cikkében:
Ezért szurkolok az íreknek, hogy "igent" mondjanak. Még akkor is, ha a lisszaboni szerződés nehézkes, bürokratikus dokumentum. Be kell érnünk azzal, hogy itt és most ennyire futotta.
Körülbelül ezzel a logikával lehetett érvelni a 80-as évek végén Magyarországon, mutogatva a Kádári alkotmányra, meg hogy mi vagyunk a legvidámabb barakk.
Na ne vicceljünk már, a szerződés elődje is túl kevés demokratikus kontrollal rendelkezett, ezt megtetézve nem remélhetjük, hogy akármilyen normális működés lesz abból. A történelem megmutatta, hogy bár nehézkes a demokrácia, de még mindig a legjobb formája a hosszútávú stabilitásnak (aminek játékelméleti, társadalomszervezési okai vannak). A választási lehetőség világos: elindulunk, vagy nem indulunk el egy rossz irányba. Az írek meg behúzták a kéziféket. Persze reformokra szükség van, de ha van amit megtanulhatott volna 2006 óta az ország, hogy a rosszul kivitelezett "reform" akár sokkal károsabb is tud lenni, mint ha nem történik érdemi szerkezeti változás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése