Ha Monok polgármestere népszavazási kezdeményezéssel indít, valószínűleg mínuszos hír marad.
Ehelyett az ottani képviselő testület és a polgármester úgy döntött, hogy saját hatáskörben szabályozzák a segélyek közmunkához kötését.
Ezen a ponton kiáltottak rasszizmust a különböző kisebbségi érdekvédelmi szervezetek. Ha a munkáról a rasszizmus jut a kisebbségvédők eszébe, akkor nem tudok másra gondolni, mint hogy a kisebbségvédők a segélyeken élést tartják a romák számára normálisnak, sőt kívánatosnak.
Mindenesetre a monoki példát több település követte, illetve országos kérdés lett az ügyből. Mindenféle kisebbségi, állampolgári ombudsmanok nyilatkozgatnak, cikkek születnek a témában.
Monok polgármestere népszavazást kezdeményezett a témában. Biztosak lehetünk benne, hogy most már kiemelt figyelem fogja a témát kísérni, különösképpen mivel kezdenek az országos figyelem középpontjába kerülni a romákat övező problémák.
Egy megkérdezett alkotmányjogász szerint a népszavazás nem ütközik az alkotmányba. A szakvélemény alapján azt mondanám, hogy viszonylag jó eséllyel átmegy az AB-n a népszavazás.
A közvéleménykutatások kb. 80-85%-os támogatottságot mérnek a segélyek közmunkához való kötése kérdésre.
Csak egy kérdés merül fel mindezeket elmondva: vajon lép-e a parlament (akárhogy biztosítva az 50% többséget), hogy esetleg megspóroljon* egy borítékolható népszavazást? Vagy bízik benne, hogy elutasítja az AB?
*Kitérő: 2002 és 2006 között ~5000 milliárd Ft-ról ~13000 milliárd Ft-ra nőtt az államadósság. Mára a napi(!) kamatteher az államadósság után ~4 milliárd Ft. Aki amiatt aggódik, hogy ~5 milliárd Ft mekkora nagy pénzkidobás egy népszavazásért az nem gondolt bele a pénzkidobás mértékébe, ami itt zajlott az utóbbi pár évben. A népszavazás kapcsán elsősorban a politikai következmények, az időhúzás illetve a jogi herce-hurca megspórolására gondoltam, nem magára a népszavazás pénzbeli költségére.
2008. június 27., péntek
2008. június 25., szerda
Cry baby, cry
A Fővárosi Ítélőtáblán másodfokú, jogerős ítélet született annak a két rendőrnek az ügyében, akiket védekezésre képtelen emberek bántalmazásával vádolnak. A 2006. őszi tüntetés-, és zavargássorozat idején a bevetésről visszatérő rohamrendőrök megbilincselt őrizeteseket vertek a kőbányai rendőrkapitányság aulájában, egy perui férfinak orra tört. Az elsőfokú bíróság által felmentett főtörzszászlós ügyében az Ítélőtábla új eljárás lefolytatását rendelte el, az első fokon elítélt rendőrtiszt büntetését pedig súlyosbította: nem mentesül a büntetett előélet jogkövetkezményei alól, vagyis nem maradhat rendőr. A fiatal hadnagy elsírta magát az ítélet hallatán.(forrás)
Jól értem, férfi voltál hivatalos személyként ártatlan, védekezésre képtelen embereket verni, de amikor a bíróság túlzott mértékű toleranciát mutatva a jogosan megérdemelt letöltendő börtönbüntetés helyett csak az állásod elvesztését mondja ki, akkor bömbölsz mint egy gyerek?
Persze, tudom Én, hogy miért tetted - ott volt a Parancsnok, aki utasított vagy sugalmazott és ott voltak a kollégák akik büntetlenül megúszták ugyanezt. Tudja ezt a bíróság is, feltehetőleg ezért nem kaptál fegyházat, ne a talpas paraszt bukjon, ha az igazi vezetők büntetlenül maradtak.
A bíróságnak is sokkal kényelmesebb ez így, mert viszonylag könnyedén befolyásolja a politika. Nem kell megkeresni az igazi felelősöket. A magyar igazságszolgáltatás gyenge. Tudjuk.
De Mi, állampolgárok nem felejthetjük el, hogy Nürnberg óta az "I've been just following orders" nem megfelelő védekezés, különösképpen akkor, ha az aki a parancsokat adta nem ül a vádlottak padján vagy a börtönben.
A helyzet az, hogy nem igazságos az élet, csak fordítva, mint szeretnéd. Téged megbüntettek, míg a parancsnokodnak egy haja szála se görbült, gondolod? Inkább azt mérlegelnéd, hogy mindkettőtöknek börtönben lenne a helye és füledet farkadat behúzva kérnél bocsánatot, ahelyett hogy továbbra is tagadod a menthetetlent.
Tetszett volna embernek lenni majd két éve.
2008. június 23., hétfő
Amikor a farok csóválja
Nézem a HírTv oldalát és vezető hír ez. Pofa a padlón, gyorsan megkeres eredeti.
Na, azért mégis más, ha a vélemény rovatban írkál valamelyik hibbant, mint ha konkrétan politikusok szorgalmazzák azt az ötletet, hogy akkor legyen EU Írország és Csehország nélkül. Idézzük csak az idevágó részletet:
Ebből lett vezető hír, "Financial Times: Írországot és Csehországot kizárhatják az unióból" címmel. A cikk szavait értelmezve, nulláról határozott lehetőséggé vált, hogy az unión kívülre kerül Írország, mert nem volt hajlandó parlamenti szavazással ratifikálni a legújabb EUs alkotmányt, és a népszavazás során az Írek elutasították.
Jogosan.
Az új EUs alkotmánytervezet, bár hivatalosan nem hívják annak, minden demokratikus intézmény rémálma. Több mint 200 oldal tömény legalese, vagyis kemény jogi szöveg. Teljességgel átláthatatlan egy állampolgár számára és ennek következtében drasztikusan csökkentené az emberek EU feletti demokratikus kontrollját. A korábbi alkotmánytervezet elutasításánál a probléma lényege a demokratikus kontrollnélküliség volt szintúgy, de a politikusok ahelyett, hogy tanultak volna belőle, á dehogy, rájöttek, hogy a nép az buta és inkább ratifikáljanak a parlamentek. Magyarul igazolták az elutasítók érvelését teljes mértékben.
Jaroslaw Gizinski fogalmazott így a Heti Válasz cikkében:
Körülbelül ezzel a logikával lehetett érvelni a 80-as évek végén Magyarországon, mutogatva a Kádári alkotmányra, meg hogy mi vagyunk a legvidámabb barakk.
Na ne vicceljünk már, a szerződés elődje is túl kevés demokratikus kontrollal rendelkezett, ezt megtetézve nem remélhetjük, hogy akármilyen normális működés lesz abból. A történelem megmutatta, hogy bár nehézkes a demokrácia, de még mindig a legjobb formája a hosszútávú stabilitásnak (aminek játékelméleti, társadalomszervezési okai vannak). A választási lehetőség világos: elindulunk, vagy nem indulunk el egy rossz irányba. Az írek meg behúzták a kéziféket. Persze reformokra szükség van, de ha van amit megtanulhatott volna 2006 óta az ország, hogy a rosszul kivitelezett "reform" akár sokkal károsabb is tud lenni, mint ha nem történik érdemi szerkezeti változás.
Na, azért mégis más, ha a vélemény rovatban írkál valamelyik hibbant, mint ha konkrétan politikusok szorgalmazzák azt az ötletet, hogy akkor legyen EU Írország és Csehország nélkül. Idézzük csak az idevágó részletet:
So within a couple of weeks, the chances of Ireland ending up outside the EU have turned from zero to a distinct possibility. The same goes for the Czech Republic, another potential non-ratifier. I do not want to get into the legal details of how a country’s departure from the EU could be accomplished. Suffice it to say that it can be done within European law as long as there is political will.
Ebből lett vezető hír, "Financial Times: Írországot és Csehországot kizárhatják az unióból" címmel. A cikk szavait értelmezve, nulláról határozott lehetőséggé vált, hogy az unión kívülre kerül Írország, mert nem volt hajlandó parlamenti szavazással ratifikálni a legújabb EUs alkotmányt, és a népszavazás során az Írek elutasították.
Jogosan.
Az új EUs alkotmánytervezet, bár hivatalosan nem hívják annak, minden demokratikus intézmény rémálma. Több mint 200 oldal tömény legalese, vagyis kemény jogi szöveg. Teljességgel átláthatatlan egy állampolgár számára és ennek következtében drasztikusan csökkentené az emberek EU feletti demokratikus kontrollját. A korábbi alkotmánytervezet elutasításánál a probléma lényege a demokratikus kontrollnélküliség volt szintúgy, de a politikusok ahelyett, hogy tanultak volna belőle, á dehogy, rájöttek, hogy a nép az buta és inkább ratifikáljanak a parlamentek. Magyarul igazolták az elutasítók érvelését teljes mértékben.
Jaroslaw Gizinski fogalmazott így a Heti Válasz cikkében:
Ezért szurkolok az íreknek, hogy "igent" mondjanak. Még akkor is, ha a lisszaboni szerződés nehézkes, bürokratikus dokumentum. Be kell érnünk azzal, hogy itt és most ennyire futotta.
Körülbelül ezzel a logikával lehetett érvelni a 80-as évek végén Magyarországon, mutogatva a Kádári alkotmányra, meg hogy mi vagyunk a legvidámabb barakk.
Na ne vicceljünk már, a szerződés elődje is túl kevés demokratikus kontrollal rendelkezett, ezt megtetézve nem remélhetjük, hogy akármilyen normális működés lesz abból. A történelem megmutatta, hogy bár nehézkes a demokrácia, de még mindig a legjobb formája a hosszútávú stabilitásnak (aminek játékelméleti, társadalomszervezési okai vannak). A választási lehetőség világos: elindulunk, vagy nem indulunk el egy rossz irányba. Az írek meg behúzták a kéziféket. Persze reformokra szükség van, de ha van amit megtanulhatott volna 2006 óta az ország, hogy a rosszul kivitelezett "reform" akár sokkal károsabb is tud lenni, mint ha nem történik érdemi szerkezeti változás.
Kormányszóvivő
A 200 milliós botránnyal ellentétben csak egy rövid mondat keretében szeretnék értekezni a dologról és inkább magával a pozícióról fogok írni. Tehát: a "200 millió Ft töredéke" alatt, amibe valósan kerülnie kellett volna a honlapnak, nem egy 50-100 milliós töredéket kell érteni hanem egy 1 millió forint alatti töredéket.
Mit is jelent a kormányszóvivő kifejezés? Mivel is foglalkozik egy szóvivő?
Nos, egy szóvivő feladata más helyett, más nevében, más álláspontját képviselve beszélni. Ha egy szóvivő beszél, akkor az az adott szervezet vagy személy megszólalásával egyenértékű. Egy szóvivő személye, illetve kijelentései ezért fontosak politikailag és közéletileg. Mert arra reflektál a szóvivő, akit képvisel.
Igen, ez a szájbarágós kategória, de ennek ellenére sokan nem értik, hogy miért probléma illetve miért annyira hihetetlenül leíró, hogy majdnem szóvivő lett a maffiózó-modell Demcsák Zsuzsa, hogy a mostani két balfácán szóvivő szavainak a szavatossága negatív időben számolható, mert már másnap kiáll valaki a saját kormányukból és homlokegyenest ellentmond, vagy egyszerűen hazudnak, illetve hogy a kormányszóvivői pozíció egyszerű golyófogó szintre lett lesorvasztva.
Ez ugyanis magáról a kormányról alkot negatív értékítéletet. Milyen kormány az, aminek a hivatalos álláspontja a káosz és a hazudozás? A harmadik Magyar Köztársaság Kormánya, Gyurcsány Ferenc vezetésével.
Mit is jelent a kormányszóvivő kifejezés? Mivel is foglalkozik egy szóvivő?
Nos, egy szóvivő feladata más helyett, más nevében, más álláspontját képviselve beszélni. Ha egy szóvivő beszél, akkor az az adott szervezet vagy személy megszólalásával egyenértékű. Egy szóvivő személye, illetve kijelentései ezért fontosak politikailag és közéletileg. Mert arra reflektál a szóvivő, akit képvisel.
Igen, ez a szájbarágós kategória, de ennek ellenére sokan nem értik, hogy miért probléma illetve miért annyira hihetetlenül leíró, hogy majdnem szóvivő lett a maffiózó-modell Demcsák Zsuzsa, hogy a mostani két balfácán szóvivő szavainak a szavatossága negatív időben számolható, mert már másnap kiáll valaki a saját kormányukból és homlokegyenest ellentmond, vagy egyszerűen hazudnak, illetve hogy a kormányszóvivői pozíció egyszerű golyófogó szintre lett lesorvasztva.
Ez ugyanis magáról a kormányról alkot negatív értékítéletet. Milyen kormány az, aminek a hivatalos álláspontja a káosz és a hazudozás? A harmadik Magyar Köztársaság Kormánya, Gyurcsány Ferenc vezetésével.
Pontosvessző
Történt egyszer médiakritika. Gyatrán.
"Az államigazgatás tétlensége miatt mindkét oldalon egyre nagyobb az igény az önszerveződésre és az önbíráskodásra."
Nem lehet ugyanúgy önszerveződésnek és önbíráskodásnak nevezni a bűnözést, illetve a bűnözéssel szembeni legális vagy illegális fellépést. Magyarországon 4-6% a roma kisebbség társadalmi aránya. Ezzel szemben 54% -ra (ld. 208 old.) becsült a börtönpopulációban betöltött százalékuk. Bátran kijelenthető tehát, hogy létező társadalmi problémával állunk szemben. Az újságírásnak pártatlannak kell lennie, kivéve a tényekkel szemben, mert a tények nem demokráciát játszanak, ha 40% azt gondolja hogy nincs evolúció, attól még van és kész.
"Meg kell állapítanunk: nem tudjuk, mi folyik Galgagyörkön."
A Magyar Gárda videofelvétele elég sok ténnyel szolgál. Kijelenthető, hogy a romák beszámolója több ponton ellentmondásos, illetve több ponton megcáfolásra került (finoman kifejezve, hazugságon kapták őket), ezért kevésbé hiteles forrásként kezelendő az, amit mondanak.
Ezzel szemben nem áll rendelkezésre olyan tény, ami cáfolná a költözésre kényszerített házaspár állításait.
Mindezek mellett, az újságírók feladata elsősorban további információk beszerzése lett volna. Rá kellett volna kérdezni az ellentmondásokra, el kellett volna menni a földhivatalba, illetve a rendelkezésre álló legtöbb videófelvételt meg kellett volna szerezni.
A médiakritika feladata nem a cikk információtartalmának összevetése lett volna.
"Az államigazgatás tétlensége miatt mindkét oldalon egyre nagyobb az igény az önszerveződésre és az önbíráskodásra."
Nem lehet ugyanúgy önszerveződésnek és önbíráskodásnak nevezni a bűnözést, illetve a bűnözéssel szembeni legális vagy illegális fellépést. Magyarországon 4-6% a roma kisebbség társadalmi aránya. Ezzel szemben 54% -ra (ld. 208 old.) becsült a börtönpopulációban betöltött százalékuk. Bátran kijelenthető tehát, hogy létező társadalmi problémával állunk szemben. Az újságírásnak pártatlannak kell lennie, kivéve a tényekkel szemben, mert a tények nem demokráciát játszanak, ha 40% azt gondolja hogy nincs evolúció, attól még van és kész.
"Meg kell állapítanunk: nem tudjuk, mi folyik Galgagyörkön."
A Magyar Gárda videofelvétele elég sok ténnyel szolgál. Kijelenthető, hogy a romák beszámolója több ponton ellentmondásos, illetve több ponton megcáfolásra került (finoman kifejezve, hazugságon kapták őket), ezért kevésbé hiteles forrásként kezelendő az, amit mondanak.
Ezzel szemben nem áll rendelkezésre olyan tény, ami cáfolná a költözésre kényszerített házaspár állításait.
Mindezek mellett, az újságírók feladata elsősorban további információk beszerzése lett volna. Rá kellett volna kérdezni az ellentmondásokra, el kellett volna menni a földhivatalba, illetve a rendelkezésre álló legtöbb videófelvételt meg kellett volna szerezni.
A médiakritika feladata nem a cikk információtartalmának összevetése lett volna.
Belegyalogolni az állóvízbe
Észt fogok osztani. Sokat, mert van miből, van annyi, hogy pontosan tudjam, Én sem vagyok tévedhetetlen. Nem fogok abszolút ítéleteket sem megfogalmazni emiatt.
Viszont elegem van. Elegem van abból, hogy Ti nem értitek, kedves állampolgárok (ezt majd definiáljuk, hogy mit is jelent). Elegem van abból, hogy fekete-fehérben, tétlenségben, gondolati szürkületben éltek.
Magyarázni, oktatni és felvilágosítani fogok, de tényekkel alátámasztva, gondosan ügyelve arra, hogy egy megalapozott konklúzióval zárjam le a mondanivalómat.
Sortörés leszek a pont után, mert a mai közélet eseményeihez szükség van a kommentárra, viszont egyesek igyekeznek ponttal lezárni bizonyos kérdéseket.
Ki vagyok Én?
A Magyar Köztársaság Állampolgára.
Több, mint választópolgár, mert nem hiszek abban, hogy egy demokratikus társadalomban kimerülne az állampolgárság x időközönkénti szavazásban.
Több, mint civil, mivel maga a kifejezés a demokratikus társadalom formálóinak kasztosodását hordozza implicite magában. Nincsenek professzionális társadalmi elemek. Vannak választott képviselők. Vannak politikusok, de a civil és katona megkülönböztetés hamis a politikusok és mindenki más megkülönböztetésére. Nem lehet a kettő között párhuzamot vonni.
Több, mint értelmiségi, hiszen bár okos vagyok és pofátlanul észt fogok osztogatni, nem tartom magam különbnek akármelyik másik állampolgárnál ami a demokratikus diskurzusban való részvételt illeti. Nem hiszek az elit fogalmában.
Nem vagyok politikus, újságíró és nem kapok ellenszolgáltatást azért, amit írok. Ha ez megváltozna, jelzem - bár ennek se nem látom esélyét, se nem kívánom bekövetkeztét.
A napi betevőmet informatikával keresem. Kilétemet egyébként homályban kivánom tartani, nem hiányzik a negatív reakció azoktól akik nem hisznek a szólásszabadságban, vagy esetleg kényelmetlenül érzik magukat, ha rávilágítok a csöppet sem hízelgő műveleteikre.
A legfontosabb a végére maradt: nem utasítom el a politikát. A politika mi vagyunk, az lesz amivé tesszük. Nem tudomást venni a politikáról, nem foglalkozni a közügyekkel adta az idióta szó eredeti görög formájának jelentését. Nem foglalkozni a politikával olyan, mint ha nem érdekel minket az árvíz. Az árvízt meg az nem fogja érdekelni, hogy megfulladunk-e vagy sem. Nem mindig kellemes, sőt legtöbbször kellemetlen a közügyekkel foglalkozni, mert sok olyan ember van aki buta módon nem ismeri fel, hogy közös cselekvéssel mindenki jobban járna, illetve sok olyan ember van aki a közös kárára okoz másoknak, de saját magának is kárt.
Összefoglalva: elegem van abból, hogy mások butasága, tájékozatlansága illetve önzősége mindenkinek kárt okoz. A saját érdekemet képviselem a közösség, a társadalom jobbítása során. Tegye ezt mindenki.
Viszont elegem van. Elegem van abból, hogy Ti nem értitek, kedves állampolgárok (ezt majd definiáljuk, hogy mit is jelent). Elegem van abból, hogy fekete-fehérben, tétlenségben, gondolati szürkületben éltek.
Magyarázni, oktatni és felvilágosítani fogok, de tényekkel alátámasztva, gondosan ügyelve arra, hogy egy megalapozott konklúzióval zárjam le a mondanivalómat.
Sortörés leszek a pont után, mert a mai közélet eseményeihez szükség van a kommentárra, viszont egyesek igyekeznek ponttal lezárni bizonyos kérdéseket.
Ki vagyok Én?
A Magyar Köztársaság Állampolgára.
Több, mint választópolgár, mert nem hiszek abban, hogy egy demokratikus társadalomban kimerülne az állampolgárság x időközönkénti szavazásban.
Több, mint civil, mivel maga a kifejezés a demokratikus társadalom formálóinak kasztosodását hordozza implicite magában. Nincsenek professzionális társadalmi elemek. Vannak választott képviselők. Vannak politikusok, de a civil és katona megkülönböztetés hamis a politikusok és mindenki más megkülönböztetésére. Nem lehet a kettő között párhuzamot vonni.
Több, mint értelmiségi, hiszen bár okos vagyok és pofátlanul észt fogok osztogatni, nem tartom magam különbnek akármelyik másik állampolgárnál ami a demokratikus diskurzusban való részvételt illeti. Nem hiszek az elit fogalmában.
Nem vagyok politikus, újságíró és nem kapok ellenszolgáltatást azért, amit írok. Ha ez megváltozna, jelzem - bár ennek se nem látom esélyét, se nem kívánom bekövetkeztét.
A napi betevőmet informatikával keresem. Kilétemet egyébként homályban kivánom tartani, nem hiányzik a negatív reakció azoktól akik nem hisznek a szólásszabadságban, vagy esetleg kényelmetlenül érzik magukat, ha rávilágítok a csöppet sem hízelgő műveleteikre.
A legfontosabb a végére maradt: nem utasítom el a politikát. A politika mi vagyunk, az lesz amivé tesszük. Nem tudomást venni a politikáról, nem foglalkozni a közügyekkel adta az idióta szó eredeti görög formájának jelentését. Nem foglalkozni a politikával olyan, mint ha nem érdekel minket az árvíz. Az árvízt meg az nem fogja érdekelni, hogy megfulladunk-e vagy sem. Nem mindig kellemes, sőt legtöbbször kellemetlen a közügyekkel foglalkozni, mert sok olyan ember van aki buta módon nem ismeri fel, hogy közös cselekvéssel mindenki jobban járna, illetve sok olyan ember van aki a közös kárára okoz másoknak, de saját magának is kárt.
Összefoglalva: elegem van abból, hogy mások butasága, tájékozatlansága illetve önzősége mindenkinek kárt okoz. A saját érdekemet képviselem a közösség, a társadalom jobbítása során. Tegye ezt mindenki.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)